Okkultizmus
szerző: Karinthy Frigyes
Éjféli három óra után ült le az asztalomhoz az ismeretlen. A kávéházban már alig voltak. Török hercegnek mutatta be magát, és kérdezte, nem akarok-e kártyázni. Mondtam, hogy nem tudok, különben is nincs pénzem. Köhögött, és a fakírokra terelte a szót, akik tíz évig ülnek egy szögön, és három napig tudják nyitva tartani a szájukat. Kijelentette, hogy ő Elő-Indiában látott egyet, aki a bal karját háromszor a nyaka köré csavarta, és úgy maradt negyven évig.
- Ugyan, ne hazudjon - mondtam neki álmosan.
Erre megesküdött, hogy ő négy nyelven tud egyszerre gondolkodni, és hogy a tenyerét lenyeli, és megint kiadja; ha utazom, látogassam meg, majd megmutatja. Ha van nálam egy forint, elmehetünk kocsin.
- Köszönöm szépen, majd alkalomadtán.
Erre az okkult tudományokra tért át, és biztosított, hogy a természet erőivel úgy beszél, mint velem. A természet erőit a Tűzszellem tartja fogva, aki neki személyes ismerőse. Fel tud emelni egy ujjal két asztalt, mert mágneses kezei vannak. Nagyon különös dolog, és adjak csak gyorsan elő egy forintot, ha a Tűzszellem is úgy akarja.
- Nézze, kérem - mondtam neki -, beszéljünk valami másról.
Erre rátért a szférák zenéjére, és elmagyarázta, hogy a hét bolygót úgy kell tekinteni, mint az oktáv hét hangját, amelyek a Nap körül keringenek, és hogy ő szokta hallani az ilyesmit, mikor a bolygók énekelnek. Dúdolni is kezdett valami melódiát, hogy aszongya, ezt szokta hallani. Hosszas figyelés után figyelmeztettem, hogy ez nagyon hasonlít a "Rózsabimbó és a méh" kupléhoz. Gondolkodott, aztán könnyedén megjegyezte, hogy ejnye, csakugyan. De az nem baj, a bolygók mégis kör alakú pályán forognak. Nézze, kérem, mondta, ez így van, mindjárt megmagyarázom. Adjon csak egy forintot, mondjuk, hogy az a Nap.
- Dehogyis - mondtam. - Ilyet ne mondjunk.
Köhögött, és rátért a szellemidézésre. Hogy a dolog nagyon egyszerű, és a szellemekkel nagyon kényelmesen lehet beszélni. De nem úgy közvetlenül, hanem annak megvan a módja. Az ember lerajzol egy kört az asztalra, és körbeírja az ábécé betűit. Most a közepére tesz az ember egy forintot, és ketten ráteszik a forintra az ujjukat.
- Ketten? - mondtam gyanakodva. - Egyforma erősen?
Miután erről biztosított, kivettem a forintot, és rátettük az ujjunkat. Eloltotta a villanyt, és ünnepélyesen felszólította Omár szellemét, hogy jelenjen meg.
- Mindjárt megtudjuk. A forint magától mozogni fog, és egyik betűtől a másikig megy, és így válaszol.
Csakugyan. A forint mozogni kezdett ujjam alatt. Az első betű ez volt: A.
- Elég! - mondtam, és zsebre vágtam a forintot. - A többit már tudom. Omár szelleme azt akarja mondani, hogy "Adja kölcsön ezt a forintot." Szegény Omár! A másik kávéházban is ugyanezt kérte. Nagyon érdekes ez az okkult tudomány, de ma estére már eleget okkultam belőle.