← Kertem alatt a Berettyó folydogálNépdalok és mondák (2. kötet)
szerző: Erdélyi János
Nyári virág téli idő
Nincs édesebb a hevesi dinnyénél →

Nyári virág téli idő
          Alatt nem zöldül,
Az én rózsám már hűtelen,
          S más karjában ül.
               Nem szedsz már több nefelejcset,
                         Éltem arany tavaszán,
                         Szivem oh melly igen szán.

Hervadt virág, a kopáron
          Te egyedül lengsz,
Szegény szivem egy hűtelen
          Után, mért esengsz?
               Majd nyilik még egy rózsaszál
                         De nem az ő karjain,
                         Rideg sirom hantjain.

Majd ha egy nap bus éjjele
          Hozzám elvezet,
De már késő, nem nyujthatok
          Nem, többé kezet.
               Mert hideg hant borit engem,
                         Könyed oda nem hathat,
                         Vissza többé nem adhat.

Oh ti sápadt liliomok,
          Arczom szinébe,
Halavány bút ne fessetek
          Az ő képébe.
               Hagyjátok meg az életnek
                         Rajtam minden virágit,
                         Hadd nyughasşam én is itt.