Nizza 3
szerző: Tisza Domokos
Hogy ne szeretne hamar az olasz lyány,
Mikor oly hő nap ragyog égalján,
Hogy a gyermekvér vágyakra pezsdűl,
Hogy a karácsony kikeletet szűl.
S hogy ne szeretne hőn, ha szeret már,
Szíve gyúlt tenger, vére tüzes ár,
Ifját, a sziklát, mely körülvíjja,
Lábához símul, s fénynyel borítja!
„Szép jövevény te! s gazdag erszénynyel
Ne bánj itt könnyen a nő-erénynyel!
Ha csal, ha fertős aranyos vágyad,
Vigyázz! vérpaddá válhat kéjágyad.”
Nem vesz be jó szót játszi levente,
A lánykát kényre kedvre ölelte,
Kény s kedv elmúlva, szégyenbe’ hagyta,
Majd, mint csavargót, elűzte atyja.
Megőrült a lány ezer bajában — — —
Egy kép, a boszú, ép ám agyában;
Mint ha körül bús, felleges a táj,
De egy kőszálon ég a napsúgár.
— — — Szép meleg este, csendes a tenger,
Szél nem ébreszti a falombot fel.
Holdfényben alszik a szög olajfa — — —
Két páros gerle nyögdel alatta.
Jaj e csók méreg, sötét halált zár,
Mint egy vészangyal, Rosaura úgy áll.
Szeme még fénylőbb a sötét éjben,
Haja sötétebb ezüst holdfényben.
Szemében két tőr, kezében két tőr
A csalfa szívig véres útat tör — —
Hogy ne szeretne hőn az olasz lyán,
S boszúját hogy ne venné a csalfán!