Nem vagyok én paraszt ember

← Módi jött be a lányoknálNépdalok és mondák (1. kötet)
szerző: Erdélyi János
Nem vagyok én paraszt ember
Viczeispán perczeptor →

Nem vagyok én paraszt ember,
          Reám ugy nézzetek;
Familiám s nemzetemre
          Bár figyelmezzetek.
Bizonyos apám volt,
Kiről anyám igy szólt,
Hogy a fagyban aratáskor megholt.

Eszem iszom törzsökéből
          Származtak eleim,
Ezt mutatják a korcsmákon
          Adós leveleim.
Apám akárhol járt,
A vizben nem tett kárt,
Evett, ívott, sok kinálást nem várt.

Ez törzsöknek hogy én vagyok
          Egy igaz magzatja,
Bizonyítja eztet torkom
          Gyakor szomjusága.
Ihatnám mindenkor,
Reggel és éjfélkor,
Csak kaphassam, mindenkor jó a bor.

Első része czímeremnek
          A jó káposztás hús,
Ha szalonna nincsen benne,
          A szívem is már bús.
Óh áldott káposzta!
Paradicsom hozta!
Áldott, a ki kolbászszal foldozta.

Másod része czímeremnek
          Ama jó bosporos,
Melly ha nem lészen is borsos,
          Legalább csak boros.
Mert bor nélkül méreg,
Egye meg a féreg,
Annyit ér, mint ebnek a fakéreg.

Harmadikát czímeremnek
          Hijják kaszás lének,
Ezt tartják ám a magyarok
          Legjobb ételöknek.
Valaki ezt falja,
Ajakát megnyalja,
Kálvinista, mennyországnak vallja.

Nemeslevél-pecsétemnek
          A viaszát tudni
Ha kivánod, nem akarok
          Én ebben hazudni:
Ez fordított kása,
Kinek nincsen mása;
Sczithiából vagyon származása.

A borékja levelemnek
          Egy katonabéles,
Kövér borjuvesével tölt,
          Jó vastag és széles,
Oh drága armális!
Becses uraknál is,
Könnyen lehetsz ezzel generális.