Nem vagyok én paraszt ember
Nem vagyok én paraszt ember,
Reám ugy nézzetek;
Familiám s nemzetemre
Bár figyelmezzetek.
Bizonyos apám volt,
Kiről anyám igy szólt,
Hogy a fagyban aratáskor megholt.
Eszem iszom törzsökéből
Származtak eleim,
Ezt mutatják a korcsmákon
Adós leveleim.
Apám akárhol járt,
A vizben nem tett kárt,
Evett, ívott, sok kinálást nem várt.
Ez törzsöknek hogy én vagyok
Egy igaz magzatja,
Bizonyítja eztet torkom
Gyakor szomjusága.
Ihatnám mindenkor,
Reggel és éjfélkor,
Csak kaphassam, mindenkor jó a bor.
Első része czímeremnek
A jó káposztás hús,
Ha szalonna nincsen benne,
A szívem is már bús.
Óh áldott káposzta!
Paradicsom hozta!
Áldott, a ki kolbászszal foldozta.
Másod része czímeremnek
Ama jó bosporos,
Melly ha nem lészen is borsos,
Legalább csak boros.
Mert bor nélkül méreg,
Egye meg a féreg,
Annyit ér, mint ebnek a fakéreg.
Harmadikát czímeremnek
Hijják kaszás lének,
Ezt tartják ám a magyarok
Legjobb ételöknek.
Valaki ezt falja,
Ajakát megnyalja,
Kálvinista, mennyországnak vallja.
Nemeslevél-pecsétemnek
A viaszát tudni
Ha kivánod, nem akarok
Én ebben hazudni:
Ez fordított kása,
Kinek nincsen mása;
Sczithiából vagyon származása.
A borékja levelemnek
Egy katonabéles,
Kövér borjuvesével tölt,
Jó vastag és széles,
Oh drága armális!
Becses uraknál is,
Könnyen lehetsz ezzel generális.