Nem szánatom magam

Nem szánatom magam
szerző: Ady Endre

Nyugat · / · 1913 · / · 1913. 6. szám

Szánatni így-úgy nem hagyom magam.

Élnem kellett: nos, én nagyon éltem
Az Isten és Ördög szent nevében,
De arcom mégsem piríthatta el
Bűnös és nagy kisemberi szégyen,
Mert az életem nem volt, mi halaszt.

Mert az életem nem volt hasztalan.

Buzgó vizén szent virágok nőttek
S mindig jutott egy-kettő a Nőnek,
De jutott tán még jobb helyekre is:
Jutott sok-sok semmirekelőnek
S be jó, hogy magam mégse szánatom.

Szánatni így-úgy nem hagyom magam.