Nem puszta...

Nem puszta...
szerző: Komjáthy Jenő

1891. december 29.

Nem puszta múló hangulat,
Mivel az én lelkem mulat.

Nem vértünet, szálló veszély,
De mélyehatlan szenvedély.

Mert örömem az ősi kedv;
Örökké forr, kering e nedv.

Vágyam az az ősrégi szomj
És búm a megkövült iszony.

Haragom a villámos ég:
Bár minden összeomlanék!

Panaszom az örök sirám:
Mért élek, mért fogantatám!

Bánatom a föld bánata,
Hogy rajta élet támada.

És én vagyok a Szfinx maga,
Száz öltő meg nem oldhata.

Ha álmodom: isten vagyok;
Az örök nap bennem ragyog...

De amidőn gondolkozom:
Csak rom vagyok, bús, puszta rom.