Nem háborítom-e nyugalmad...

Nem háborítom-e nyugalmad...
szerző: Petőfi Sándor

Pest, 1845. január

Nem háborítom-e nyugalmad,
Elásott kincse életemnek!
Ha szívem árva gyermekével,
A halványarcú szenvedéssel
Hozzád gyakorta kijövendek?

Nem fog zajt ütni érkezésem,
Sírhalmod mellé halkan lépek:
Csak csókomat teszem fejfádra,
- Azt is lemossa könnyem árja, -
És ekkor ismét hazatérek.