← Ne nézz rám, ne nevessNépdalok és mondák (2. kötet)
szerző: Erdélyi János
Nem engedik azt az egek
Ez a csepi utcza →

Nem engedik azt az egek,
Kincsem, hogy én tied legyek!
De a sors bár merre ragad,
Szivem soha meg nem tagad.

Ismerheted a szívemet,
Ne vádold tiszta lelkemet;
Azt a hitet meg nem sértem,
Mellyet önként megigértem.

Magad tudod a titkokat,
Mellyek ellenzik azokat,
A mellyekben fogadással
Frigyet kötöttünk egymással.

Ne sirj, azt valaha az ég
Százszorta megboszulja még,
A ki egy álnok szín alatt,
Reménységünkben megcsalat.

Iszonyu sors! el kell válni,
Számkivetést kell próbálni.
Szép angyalkám, isten hozzád!
A szerencse vigyázzon rád.