Negyvenkettődik
szerző: Balassi Bálint
Inventio poetica, azt írja meg, mint veszett öszve Julia Cupidóval
azon nótára
1 Fáradsága után nyugodni akarván, Cupido fejét hajtá
Julia ölében, kit hogy vőn eszében kegyes, haragvék rajta,
S nagy haraggal ottan kis Cupidót onnan öléből kitaszítá,
2 S monda: Bujasággal, gerjedő lángoddal ne rútíts meg ölemet!
Cupido meg így szól: De te mit haragszol? mire űzsz el engemet?
Felelé Julia: Te hitván marcona, nem tudod-é nevemet?
3 Én vagyok Julia, én szemem hatalma mindenek szívével bír,
Én megbódogítok, kit jó szemmel látok; kit gonosszal: hal, vész, sír;
Én szerelmem ellen ez világon sincsen orvosság és hasznos ír!
4 Cupido tekinté, s mihent megesméré, azonnal megfélemlék,
Mintha egy kígyóra szegény hágott volna, riada, elfutamék,
Futtában csak monda: Megbocsáss, Julia, nem akaratommal véték!
5 Szép Venus anyámnak téged alítálak, bíztomban csak úgy menék
Te áldott öledben, mint anyám ölében, hogy fejem ott nyugodnék;
Tetszél szemeimnek lenni szép szülémnek, vétkem csak abból esék.