Negyvenkettődik
szerző: Balassi Bálint

Inventio poetica, azt írja meg, mint veszett öszve Julia Cupidóval

azon nótára

 
1 Fáradsága után nyugodni akarván, Cupido fejét hajtá
     Julia ölében, kit hogy vőn eszében kegyes, haragvék rajta,
     S nagy haraggal ottan kis Cupidót onnan öléből kitaszítá,

2 S monda: Bujasággal, gerjedő lángoddal ne rútíts meg ölemet!
     Cupido meg így szól: De te mit haragszol? mire űzsz el engemet?
     Felelé Julia: Te hitván marcona, nem tudod-é nevemet?

3 Én vagyok Julia, én szemem hatalma mindenek szívével bír,
     Én megbódogítok, kit jó szemmel látok; kit gonosszal: hal, vész, sír;
     Én szerelmem ellen ez világon sincsen orvosság és hasznos ír!

4 Cupido tekinté, s mihent megesméré, azonnal megfélemlék,
     Mintha egy kígyóra szegény hágott volna, riada, elfutamék,
     Futtában csak monda: Megbocsáss, Julia, nem akaratommal véték!

5 Szép Venus anyámnak téged alítálak, bíztomban csak úgy menék
     Te áldott öledben, mint anyám ölében, hogy fejem ott nyugodnék;
     Tetszél szemeimnek lenni szép szülémnek, vétkem csak abból esék.