Ne sirj, ne sirj...
szerző: Reviczky Gyula
Ne sirj, ne sirj! Szelid szemedben
Nem nézhetem a könyeket.
Kaczagd ki ezt a gyáva népet,
Mely újjong bánatod felett.
Övé a szenny, övé a bűn is;
Te csak szeretsz, nem vétkezel.
A csillagok mind azt beszélik,
Hogy az uj Messiás közel.
Olvastam lelked bánatában;
Hisz annyiszor volt árulód
Kisirt szemed borult világa...
Oh, hadd legyek vigasztalód!
S viseld, nehéz bár, a keresztet
S ne hagyjon jó reményed el.
A csillagok mind azt beszélik,
Hogy az uj Messiás közel.
Emeld büszkén, magasra fődet
S mutasd vig arczodat nekik.
Kik szívedet kifosztogatták,
A büntetést is elveszik.
Lejön az istenember ujra
És megvált minket vérivel.
A csillagok mind az beszélik,
Hogy az uj Messiás közel.
Nem látod-e a láthatárnak
Alján a vészes felleget?...
Nem hallod távol ama zúgást?
Nem érzed a forgószelet?...
Szaladjon, a ki gyáva, majd ha
Az Ur haragja ünnepel!
A csillagok mind azt beszélik,
Hogy az uj Messiás közel.
Vihar lesz! A pokol megindul!
S az ördög sír: Ez ő! Ez ő!
De himnuszt zeng a zivatarral
Sok bánatos, sok szenvedő.
E büzhödt lég megtisztul és ránk
Uj nap süt... annyi már a jel,
Hogy a világot megjavitó
Uj Messiás, az Ur közel!