Naplótöredék
szerző: Bálint György
(1933. április)
Mostanában jól megy sorom. Nem ismerem pontosan mások helyzetét, az én viszonyaim azonban határozottan kedvezőknek mondhatók. Újabban autót is tartok, igaz, hogy csak kétszázadmagammal, de hát a mai nehéz időkben ez is valami. Kétszáz emberre jut egy autó városunkban, tehát egy szép luxuskocsi kétszázadrészének vagyok boldog tulajdonosa. Külkereskedelmi mérlegem, ha nem is aktív, nem mondható különösen kedvezőtlennek. Agrártermékeim értékesítése nem megy egészen könnyen, miután világválságban vagyok, ezzel szemben sok exportágam erősen tartja magát. Egyiptomból mozdonyokat rendeltek nálam, és még ma is nagy tömegben szállítok gumisarkot a Balkánra, sőt, a Távol-Keletre is. Valutám stabil, utaim gondozottak, és népesedési viszonyaim is kielégítőek. Többen születek, mint ahányan meghalok. Egészségi szempontból sem panaszkodhatom: a vérhas az idén kevesebb áldozatot szedett körömből, mint tavaly. Roncsoló toroklob tekintetében is megnyugtató a helyzet. Ezzel szemben gyakran fáj a fejem, és erősen kopaszodom.
*
Jó nekem – mondogatom sokszor. – Jó nekem, itt a kultúrában. Akárhová megyek, mindenütt vigyáznak rám. Már Németországban is. Külön rohamcsapatokat tartanak a kedvemért, nehogy valami baj érjen forradalmárok részéről. Ilyen figyelmesek. Másutt fegyvereket gyártanak érdekemben. Angol, amerikai, japán, francia és egyéb szakemberek költségekbe verik magukat, hogy fegyverszükségletem ne szenvedjen hiányt. Schneider-Creusot és Skoda és mások szinte napról napra meglepnek valami bájos új ágyú- és bombakreációval. Szinte elhalmoznak az ilyesmivel, mert tudják, hogy szeretem. Most Kínában próbálják ki ezeket a dolgokat, kis sárga manekeneken, mert ezeknek állítólag nem fáj. Más kedves emberek viszont játékaikba vonnak be, hogy ne unatkozzam. Dollárral, fonttal játszanak, magukra vállalják a játék minden izgalmát és megerőltetését, én csak nézem és vesztek. Mulatságos. Tűzijátékkal is gyönyörködtettek a múltkor: gabonát égettek el nagyobb mennyiségben. Az is finom és ötletes volt tőlük, hogy kávéval kínálták meg a tengert. A tenger szerényen elhárította magától a kávét, udvariasan visszatolta a partra. Ekkor, költséget nem kímélve, hajókra rakták a kávét, és jó messze a parttól kínálták meg vele újra a tengert. Most már elfogadta. Véletlenül éppen a közelben voltam, engem nem kínáltak meg a kávéval, de ez bizonyára csak feledékenység volt részükről, hiszen olyan előzékenyek, hogy még a tengerre is gondolnak.
*
Anyagi ügyeimről szólva, említettem már 0,02 darabból álló autóparkomat. De van még egy sokkal nagyobb kincsem: egyéniségem. Rendkívül büszke vagyok egyéniségemre, naponta többször előveszem és megcsodálom. Kitűnő, tartós neurózisból készült, perforált. Minderwertigkeitskomplex díszíti. Hallom, elvetemült emberek arra törekszenek, hogy elvegyék tőlem. Nem adom oda, mert az egyéniség minden. Hogy tudnám élvezni a fent említett tűzijátékokat és a messzehordó ágyúkat, ha nem volna egyéniségem? Egyéniség nélkül úgy gondolkoznék, mint az ostoba, értelmetlen tömeg, szembefordulnék barátaimmal és jóakaróimmal, felemelném ökölbe szorított kezemet, és magával sodorna egy vad áradat… még rágondolni is rossz, hogy mi lenne belőlem egyéniség nélkül. Egyéniségemért még az életemet is feláldozom, ha kell.
*
Erre buzdítanak a könyvek is. A könyvek általában mindig buzdítanak valamire, és gondos tanácsokkal látnak el. Nagy részük onnan ered, ahonnan az ágyúk. Túlnyomó többségük azt ajánlja, hogy szórakozzam, és ne gondoljak semmire. De vannak olyanok is, melyek kívánatosnak tartják, hogy helyzetemmel foglalkozzam. Csaknem valamennyien a lelkemre kötik, hogy bízzam a jövőben, mert ez az egyetlen hatékony és radikális módja annak, hogy helyzetem még kedvezőbbre forduljon. Kivétel nélkül valamennyi könyv figyelmeztet, hogy egyéniségem fölött gondosan őrködjek. Azelőtt voltak másféle könyvek is, de ezeket legutóbb elégették.
*
Így élek mostanában. Néha esik az eső, néha süt a nap, MacDonald időnként bizakodó nyilatkozatokat tesz, a berlini rádió esténként a Horst Wessel-dalt játssza, náthám már csaknem teljesen elmúlt, és napról napra közeledünk a jobb jövő felé. Nem értem, miért vannak néha mégis pesszimista negyedóráim?
Forrás
szerkesztés- Lásd a vitalapot!