Nagy István Faust fordítása
szerző: Arany János
FAUST. Irta Goethe. Fordította Nagy István. Pesten, 1860. Engel, Mandello és Walzel tulajdona.
E nagy világdrámának magyar fordítása minden esetre örvendetes tünemény. Nem mintha a fordítás hibátlan, s nyelvünk és költői formáink mai fejlettségét tekintve is, teljesen kielégítő volna: hanem, mert első s a nagy nehézségekkel, a mikkel Goethe bármely művének, annál inkább Faustnak, fordítása jár, többnyire elég szerencsésen küzd meg. Faust méltó, hogy fordítására egy jó darab élet szenteltessék, s mi reméljük, hogy Nagy István úr nem hagyja félkészen a már jól kinagyolt szobrot, s egy új átdolgozásban törekedni fog a mestert mesterileg adni vissza. Nem czélunk egyes hibákat kutatni fel: a fordító, ki ezekre magától rá nem jő, nem lenne képes használni utasításinkat. Csak általában figyelmeztetjük, hogy itt-ott az értelem hibásan, az eredetitől eltérően, nem elég erővel, nem elég szabatosan van visszaadva; hogy a rhythmusban sokszor több folyékonyság, változat kellene, hogy Goethe szép rímei helyett többnyire bágyadt sorvégeket kapunk, mi főleg ott visszatetsző, hol spondeusi rímre jambus vagy pyrrhichius jő, a mi, Kazinczy szerint is már, a legsüketebb hangot adja. A mérték, átlag szólva, szerencsésebb, mint a rím; kivéve magukban a rímszavakban, hol épen legerősb rhythmus kellene. Nem mondjuk, hogy Goethe verselését megközelítni nem a legnehezebb feladat: de épen azért méltó a törekvésre. Mi, e fordítás után, Nagy Istvánt képesnek hiszszük, hogy egykor, talán ha a második rész megjelen, sokkal erősebb Fausttal fogja megörvendeztetni a magyar közönséget. Addig is jelen művét, mint egy őszinte, lelkiismeretes törekvés nem meghiúsult eredményét, ajánljuk az olvasónak. Nem lehet szó nélkül hagynunk, hogy a czímlapon nincs megjegyezve, hogy jelen mű Faustnak csupán első része, noha ez a bevezetésben érintve van is; a vevő talán csalódva érzi magát, ha e jó vastag kötetben mindkét részt bírni gondolta.
- Megjegyzés
- ↑ A kiadás szerkesztőjének, Arany Lászlónak közlése.