Növényen élők
| Növényen élők szerző: Gárdonyi Géza |
Münkhenben jártam. Lementem délben a növényen-élők vendéglőjébe. Nézem az étlapot: sokféle étel. A legtöbb tejfeles. Vajas, túrós is bőven. Tojásos étel is. Egy vendég bor helyett tejet ivott.
A vendég aztán megsokasodott. Az asztalomhoz ült egy barátságos német.
Beszélgettünk.
Kérdem tőle, hogy azért nem esznek-e hust, mert a táplálék igy egészségesebb? Vagy azért, mert ugy érzik, hogy az állat megölése, bestiális cselekedet?
Feleli:
- Mind a két okból.
- Mármost hát azt mondja meg nekem: lehető-e, hogy valamikor minden ember a vegetárius életmódra tér át?
- Reméljük.
- Dehát mit csinálnak a sok kakassal, amelyik a tojásból kél.
- Semmit. Engedjük őket élni és kukorikolni.
- Ön látom nem gazda, hát engedheti. De a baromfinak szem is kell, még nyáron is. A szem pénzbe kerül. Aztánhát maguk a kakasuk is megölik egymást: csak egy marad az udvaron.
- Hát akkor el van intézve a kérdés, - nevet a német.
- Jó. Dehát nézze: maguk tejet is esznek. Tejet nem ad a tehén csak borjadzás után. És minden tehén sokszor ellik bikaborjut is. Hova teszi a világ azt a sok bikát? Hiszen csak néhány év és annyi bika lenne a világon...
- Azok is megölik egymást.
- Nem, azok nem. Azok csak félreverik egymást. Eredj más határba!
S idővel lelegelik a kaszálókat, vetéseket, búzavetéseket, árpavetéseket, répatáblákat, kukoricaföldeket... És egyre többen és többen.
A német erre nem tudott felelni. Talán más vegetárius tud.