Népiességünk a költészetben

Népiességünk a költészetben
szerző: Arany János

Fennmaradt terv-vázlat.^[1]

Kezdet.

1. Mi a valódi népiesség? Hogyan nyilatkozik:

a) gondolatban b) kifejezésben	┌	a nyelvben.
	┤	külformában.
	└	belformában.

Különösen.

α) lyra.

β) didaxis.

γ) dráma.

δ) eposz,

2. A népiesség története költészetünkben 3. A népiesség jövője költészetünkben	┌	lyra.
	┤	eposz.
	└	dráma.

1.

A népiesség fogalma közönség s írók nagy része előtt nincs tisztában. — Némelyek egyedül a nyelvben helyezték. Mások némi csárdai betyáros hangban. Mások épületes históriákat kívántak a nép számára, sokszor a legprózaibb iránynyal. Nem volt tiszta dolog: a nép számára irassanak-e ily költemények, vagy a müvelt osztály számára, hogy a népet ismerje. Amúgy és így irányköltészetet akartak. Divat volt az egész: kapcsolatban a népboldogítás eszméjével. A mint az korszerűtlenné lett, úgy a népiesség is. Miután azonban irodalmunk ez iránynak figyelemre méltó darabokat köszön, nem lesz fölösleges a népszerűség fogalmát tisztázni. Ezt ugyan tették mások is, leginkább a derék Erdélyi. De némely dolgokat nem árt többször ismételni; s itt különösen nyertünk-e hát vagy vesztettünk a népieskedéssel?

Népiesség és népszerűség nem egy. Mi ez utóbbi? A népies lehet népszerű, a népszerű nem mindig népies. A népszerűség se pro, se contra nem bizonyít a belbecs mellett. Esetleges dolgokon alapúlhat. De némely korokban az esetlegi összevág az örökkel, s népszerű munka belbecsűnek is bizonyúl be. — Hanem ellenkező esetek is vannak.

A népies: hogyan nyilatkozik

1. a külsőben vagy kifejezésben:

a) nyelv,

b) forma, α) külső, β) benső;

2. a bensőben vagy gondolatban és pedig nemek szerint:

1. lyra,

2. didaxis.

3. eposz,

4. dráma. — Mindezek hogyan a mi költészetünkben.

2.

A népiesség múltja . írott költészetünk legottan elvált a népiestől. A nyelvben maradt még valami, az író nem szabadulhatván tőle, de azért a mi irott költészet van, az a legrégibb emlékektől kezdve már nem népies. Miért nem az? A XVI. század krónikásai sem. A XVII. században Gyöngyösit stb. Toldi tudós költőknek mondja, a XVIII. században Dugonicsot et Comp. népieseknek. Csak népszerűek. Gyöngyösi népszerűségére támaszkodók. Tudtomra a népiesség: a dalban (Amade, Faludi, Ányos dalaiban a népies hang csak azon kénytelenségből foly, hogy műlyra még nem volt) Horvát A. és Csokonai pár darabjával kezdődik. Hihető, a szomszédból lettünk erre figyelmesek. És ez, mint a dalok, mesék összegyűjtése, már örvendetes állapot: a fejlődés jelentékeny fokát tételezi fel. Kisfaludy K., Vörösmarty, Czuczor, szépen folytatták ez irányt is. — Azonban javítni akarván néhol a néplyrán, rontottak is. Fel akarván emelni, letörlék hímporát. Petőfi lett corypheusa; de ő is legjobb dalaiban csak eléré, nem múlja feljűl magát a népet.

Az eposz: a népnél ma alig van képviselve. A népmese és egy pár ballada. Hajdan volt-e? az irodalom nem tartott fel semmit, a mit alakban s tartalomban népinek elfogadhatnánk. Miért? „Pannónia megvétele” nem népies. A XVI. század epikája nem az. A XVII. századé még úgy se. A XVIII. század a XVII. után sántít. A XIX. század első fele szinte gyümölcstelen e részt.

A didaxis. A népnél egyes nyomok. Főleg a közmondások kincse. Némi hasonlat az apológiához. Irodalomban a didaxis nagy része tudákos história. Az adhortatio mulierum volna népies,

A dráma. Mit nevezhetnénk népszínműnek? Népszínművek-e a mostaniak? Régen lehettek. A betlehemek. — A vándor színészek mutatványai. Minden elveszett.

3.

A népiesség jövője. Mit bír meg a népiesség:

1. lyra. A dalt;

2. eposz. Naiv dolgokat. Balladát, románczot, kalandos beszélyeket; tündér meséket, mondákat, legendákat. Az epopoeiát ma már nem; mert a nép igen távol esik a hős kortól, különben azt is megbírná. Balladában széppéldányok vannak előttünk, idegen költészetben is. A tündér-mese Puskin-féle kidolgozásban igen kedves. Monda, legenda is ezen naiv előadást kívánja. Afféle beszély, mint Iván Vasziljevics. Epopoeát nem lehet ma már. Régi színezetet lehetne adni neki: de érdemes-e? Regény, novella népiessége igen mondva csinált dolog;

3. didaxis;

4. dráma. Népszínmű nem az, a minek mondatik. Ohajtandóbb, hogy nemzeti darabok legyenek; abban a nép is, saját jellemében tűntetve föl.

Egészben a népiesség nem ártott. Öntudat jele, öntudatra hozott bennünket. A szűk és egyoldalú idealismusból kivett. A költészet ezentúl nem lehet elválva a nemzetiségtől. De óhajtandó, hogy nemesedjék. A népiesség maradjon illő határai közt. Ne akarjon minden költő népies lenni; de ki magát oly tárgyiassá képes tenni —, mert kétszeres objectivitás kell hozzá — ám tegye. Mindenek fölött nem kell valami igen könnyűnek gondolni a dolgot stb.

* * *

Megjegyzés

↑ Arany László 1888. márciusban kelt közlése szerint A magyar népdal az irodalomban és Népiességünk a költészetben című – részben töredékes – tanulmányok a forrásként jelölt kiadásban jelentek meg először. A. L. így ír erről a kötet bevezetőjében: „...úgy látszik, felolvasásra voltak szánva az akadémiába vagy a Kisfaludy-társaságba; de az előbbinek csak bevezető része és első fejezete készült el, az utóbbiból pedig a hátrahagyott kéziratok között a compositió egyszerű vázlatánál egyebet nem találtam.”

[1] Arany László 1888. márciusban kelt közlése szerint A magyar népdal az irodalomban és Népiességünk a költészetben című – részben töredékes – tanulmányok a forrásként jelölt kiadásban jelentek meg először. A. L. így ír erről a kötet bevezetőjében: „...úgy látszik, felolvasásra voltak szánva az akadémiába vagy a Kisfaludy-társaságba; de az előbbinek csak bevezető része és első fejezete készült el, az utóbbiból pedig a hátrahagyott kéziratok között a compositió egyszerű vázlatánál egyebet nem találtam.”

[1]