Népdalok (Arany János)
szerző: Arany János
I.
Sírva jön a magyar nóta világra,
Bánatos a magyar ember világa.
Mit keseregsz, atyámfia-rokonság,
Ez az egész merő élet bolondság.
Duna vize lefelé foly, nem vissza,
Régi baját magyar ember eliszsza:
Azt miveli széles-magas kedvében,
Majd megszakad bele a szív keblében!
A hegedű száraz fája kesereg,
Azt gondolnák, hogy a könye is pereg,
Magyar ember – úgy megtánczol, úgy vígad,
Azt gondolnák, hogy a szíve megszakad.
II.
Elesett a rígó lovam patkója,
Jeges az út, majd kicsúszik alóla,
Fölveretem Orosházi kovácsnál,
Ej no! hiszen több is veszett Mohácsnál.
Volt nekem egy rigószőrű paripám,
Eladatta a szegedi kapitány.
Ott se valék az áldomás-ivásnál,
Ej no! hiszen több is veszett Mohácsnál!
Volt nekem egy fehér házam leégett;
A telekem, azt se tudom, kié lett.
Be van írva a szegedi tanácsnál,
Ej no! hiszen több is veszett Mohácsnál!
Volt szeretőm, esztendeig sírattam,
Az nekem a mindennapi halottam.
Most is megvan az a gonosz, de másnál,
Ej no! hiszen több is veszett Mohácsnál!