Némely magyar költőkhöz
Némely magyar költőkhöz szerző: Somlyó Zoltán |
Fájdalmas mélyből s felleges magasból
ím, hallgassátok megfagyott szavam!
Mindent kiszívott lelkem hőfokából
e mai kor, melynek zord arca van!
S míg a barátok jobb kezet kínálnak,
tudom, a balban ott van a gyilok...
Fájdalmas mélyből s felleges magasból
szavam felétek még dörögni fog!
A fényességben, vajj, ti mit kerestek?
hol az igazság lakozik szüzen!
Én meg se látom, ha egy nap elestek,
az öröklét tinéktek nem üzen!
Nem ott a fény, hol meggyújtják a lámpát,
a végtelen sugára a világ!
És biztos útat keres, aki gyönge –
de az erős fütyülve nekivág!
Kuckóban éltem mindig egymagamban
és elfordultam, hogyha jöttetek!
Ti, mint a rimák, smink alatt zokogtok,
én gőggel nézek el fölöttetek!
Csak bömböljetek ünnepi menetben
lefüggönyözött ablakom alatt!
E szegény kornak bús, fekete lantja
az én kigyulladt kezemben marad!...