Nászéj

Nászéj
szerző: Vajda György

Nyugat 1918. 18. szám · / · Vajda György: Fiatalon meghalt költő utolsó versei

Vetett az ágy. Irigylem biztosságod:
Egy éjben teljessé lesz életed,
Csepp formaság, mit papkéz meg nem áldott
Tesz szabaddá egy hosszú végzetet.

Mily furcsa ez, s hogy fagy szívemre szállott,
Mint nyár szakán az egynapos telek,
A cél előtt, hogy tétován megállok:
Jobb volna tán meghalni most Veled?

Üde még ágyunk, részeg csókok pállott
Tanyája lesz egy röpke perc alatt,
S a félelem - vaj' bennem mi marad? -

Szorongat, űz, hogy ojtsam el a lángot.
Kínomban - kéj! ajkadba mar fogam:
Meghal az is, ki csókomban fogan