Morison Mari
Jer ablakodhoz, oh Mari,
Im' a bizalmas óra kér;
Mosolygva rád pillantani
A dús kincsénél többet ér.
Örömmel tűrnék bármi bajt,
Nehéz rabságot hő napon,
Ha tudnám, hogy dijába majd
Szép Morison Marit kapom.
Minap, hogy zendült a zene
S táncztól rengettek a falak,
Lelkem csak hozzád röppene,
Csak téged, téged láttalak…
Bár szép ez, az meg kellemes,
Ezt egész város ismeri,
Sohajtva szóltam : nem, nem! ez
Egyik se Morison Mari!
Oh! Mari, mért gyötörni hát
Ez érted halni kész szivet,
Melyben nem láthatsz más hibát,
Csak azt: hogy tégedet szeret?
Szerelmemért szerelmedet,
Ha meg nem oszthatod velem :
Szánj legalább! hisz nem lehet
Morison Mari szivtelen!