Mohács (Eötvös József)

Mohács
szerző: Eötvös József

1847.

Eldődeink siralmas harczhelyén,
Zöldebb a fű Mohácsnak mezején;
  Több illat tölti a virágokat,
  S a gazda, mondják, szebb kalászt arat.

E földet hősök vére áztatá,
Azért küld Isten ily áldást reá;
  Mert szent határ az s puszta nem lehet,
  Hol honfiszív honáért vérezett.

Oh ne sirasd meg annak végzetét,
Ki a hazáért adta életét!
  Édesen alszik anyja kebelén,
  S áldások őrzik csendes nyughelyén.

Mely a hazáért élt, a hű kebel,
Földjét termékenyítve hamvad el;
  És szelleme a sír körűl marad,
  Tettekre intvén az utódokat.