Mirza Schaffyból
A költemény címe a verseskötetre utal, amelynek eredeti címe: Die Lieder des Mirza-Schaffy (Berlin, 1850)
I.
ZULEIKÁHOZ.
Ha nézem gyönge lábadat.
Nem foghatom meg, oh kedves leány,
Hogy’ biria ennyi bajodat!
Ha nézem apró kezedet,
Nem foghatom meg, oh kedves leány,
Hogy’ vághat ily szörnyű sebet!
Ha nézem rózsa-ajakad.
Nem foghatom meg, oh kedves leány,
Hogy egy kis csókot megtagad!
Ha nézem két okos szemed.
Nem foghatom meg, oh kedves leány.
Hogy’ kétli még szerelmemet?
Nézz rám! ne légy oly mostoha!
Hőbben szivemnél érted, oh leány,
Egy emberszív se’ ver soha!
Hasson meg e szerelmi dal,
Szebben szerelmet nálam, oh leány,
Neked egy emberajk se vall!
II.
Kertjében a kis fülmile
Fejét búsan ereszti le :
Mi haszna, mond, szép énekem?
Az édes hang mit ér nekem,
Ha szürke tollaim helyett
Nem a rózsa szép színe fed!
Virágágyán a rózsa sír:
Az élet rám mi becscsel bír?
Mit nékem a szín, illatár,
Királyilag pompás szirom,
Ha e silány fakó madár
Ének-varázsát nem birom!
„Hagyjátok a port és panaszt”
Dönté el Mirza-Shaffy azt:
„Te rózsa, illatos ruháddal,
Te fülmile, szép hangu száddal,
Ti bájos színek, zöngzetek:
Dalomban egyesüljetek.”
III.
Hol a költő a végtelenbe vész,
Könyvét, tanácslom, tedd le hirtelen:
Mit meg nem ért a józan emberész,
Hiányzik abban egy, — az értelem.