Mindennémű háborúság ellen (Szenczi Molnár Albert)
szerző: Szenczi Molnár Albert
Az 35. zsoltárnak franciai nótájára
Úristen, mely sokan vadnak
Kik engemet háborgatnak,
És mindenkoron igyekeznek,
Miként engem elveszthessenek.
Én pedig egyedül vagyok,
Nagy nyavalyámban jajgatok,
Minden barátim elhadnak,
És csak magokra gondolnak.
Első ellenség az Sátán,
Ki int sívó oroszlán
Utánnam jár nagy álnoksággal,
Hogy bényelhessen éh torkával.
Mindenütt ellenem lest vét,
Mert tud ezer mesterséget,
Ha egyikkel hiában jár,
Az másik által prédát vár.
Gazdagsággal, szegénséggel,
Világi gyönyörűséggel,
Félelemmel is gyakran kísért,
Úgy, hogy elmémben csaknem megsért.
Honnan nehéz gondolatban,
Lelkem esik nagy bánatban,
Noha nem árthat ezzel is,
Ugyan nem nyughatis mégis.
Második ez csalárd világ,
Ki én szemem előtt villág,
Gonosz példával és intéssel
Mind csak az gonoszra vezérel,
Mosolyog reám édesen,
Hogy engem hozzá hitessen,
És vigyen az széles útra,
Mely megyen az rút Pokolra.
Harmad ellenségem rongál,
Ki még éjjel is nálam hál,
És sokasítja nyavalyámat,
Gyakran elszakasztja álmoat,
Szüntelen int gonoszságra,
Lelkemet kíszti próbára
Ez én gyarló természetem
Az kiben én születtettem.
Úristen, ez gyors oroszlánt,
Verd hátra ez dühös Sátánt,
Lelki fegyvert adj én kezemben,
Ki ellen semmit ne tehessen.
Ha álnoksággal vizsgál is,
Ne ártson nékem azzal is,
Se rettentsen erejével,
Mellyel dihösködik széllel.
Felséged engem megtartson,
Ez világ hogy ne árthasson,
És ne járjak az test kedvére,
Hanem nézzek szent törvényedre,
És ahhoz szabjam éltemet,
Mellyel lelhessem kedvedet,
És használjak fejemnek,
Ki velem téged féljenek.