Mese a pillangóról, aki minden virágot szeretett, csak a rossz kutyatej-virágot nem
szerző: Balázs Ferenc
Egy árnyas kis kertben, árvácska szirmán, született egyszer egy kis pillangó. Játékos, bolondos kis pillangó. Két szeme olyan volt, mint a hajnali harmatcsepp. A szárnyára mintha csodaszép virágok nőttek volna. Talán azért is szerette a kis pillangó a virágokat, mert maga is olyan volt, mint egy szárnyat tárt virág.
─ Minden virágot szeretek ─ mondogatta, amint egyik virágról a másikra lebbent.
─ Jó napot, kis rezeda ─ köszöntötte a szagos rezedát.
─ Mit álmodott, királyi rózsa? ─ szállt el a fehér rózsa felett.
─ Mit üzent a szellő? ─ kérdezte az illatos violától.
A vén körtefa egyszer azt mondta a kis pillangónak:
─ El nem tudom képzelni, hogy szerethetsz te minden virágot.
─ Igen egyszerű ─ válaszolta a pillangó. ─ Mindegyikkel megismerkedem, reá szállok, beszívom a lelkét, az illatát s megszeretem. Nem tehetek egyebet meg kell szeretnem.
A vén körtefa, aki igen messze ellátott, még a kerten túl is, azt mondta:
─ Kérdezd meg az ibolyától, miért olyan illatos a lelke?
A kis pillangó megkérdezte: az ibolya így felelt:
─ Azért olyan illatos a lelkem, mert nem vágyom nagyra, itt meghúzódom a virágágyások tövében és örvendek, hogy árad rám a napfény és a meleg.
─ Jó kis virág vagy ─ vallotta meg neki a pillangó ─ igen szeretlek.
Most a rózsától is megkérdezte. A rózsa azt felelte:
─ Azért olyan illatos a lelkem, mert nem bánom, ha a jó emberek, akik a virágot szeretik, a szívük fölé tűznek.
─ Te is jó virág vagy, téged is igen szeretlek.
Hanem most azt mondta a körtefa:
─ Eredj, kis pillangó, szállj ki a mezőre. Van ott egy virág, úgy hívják, hogy kutyatej. Szívd be annak is a lelkét és kérdezz tőle is valamit.
A kis pillangó átszállott a kerítésen. Megkereste a kutyatej-virágot és reá szállott. Szinte leszédült, ahogy beszívta a lelkét:
─ Téged nem szeretlek, kutyatej. Miért van olyan rossz illata a lelkednek?
─ Mert nem akarom, hogy az éhes tehenek, amelyek tejet adnak az embereknek, de igen sokat esznek, leharapjanak és jóllakjanak velem.
─ Akkor te rossz virág vagy, kutyatej. Igaza volt a körtefának, mégsem lehet minden virágot, még a rossz virágot is, megszeretni.