Menedékház

Menedékház szerző: Conrad Ferdinand Meyer, fordító: Kosztolányi Dezső

Ott, hol az út kanyarul, alacsony hegyiház a lakásom —
   posta se jő ide már, végre magam lehetek.
Ablakomon figyelek ki az alkonyodó levegőbe, semmi nesz!
                                        A harkály fönn a fenyőn kalapál.
Könnyű iramlással fut a réteken át az evetke, hancurozik
                                      vidoran; itt a szabadba nagy úr.
Jaj! De mi zaj riadoz? Mi süvölt a magasba: „Merénylet!”
      „Bismarck még haragos!”, „Holnap a pápa fogad!”
Mért ez a hír? Ni az ablak alatt egy csésze fehérlik!
      Reszket a drót huzala, zizzen a villamos ár,
mint a nagy emberiség testében a lelkes ütőér,
      völgyöleken, hegyen át hordja a lázas időt.