Melisszához
szerző: Berzsenyi Dániel

Más tárogasson maeoni kürtöket
Alcid s Pelídesz isteni tettein,
    Fellengjen a dircéi harsány
        Hattyu szerént az Olymptetőken:

Én itt, az elzárt béke homályain,
Itt, e romános Tempe vidámain
    Öntöm ki szívem gerjedelmét
Szocrat ölébe Anacreonnal.

Ki tudja méltán festeni a huszárt
S bús arczulatját harczai közt, midőn
    A megzavart renden keresztül ─
        Rontja magát dühödött haraggal?

Ki tudja méltán írni az öklelő
Hajdú vivását, a mikor a lovast
    Dárdája szórja, s mennykövek közt
        A meredek falat ostromolja?

Múzám mosolygóbb tájakon andalog,
A csendes erdő boltjaiban szeret
    Víg lantja zengni, s rettegéssel
        Néz az erős hadak Istenére.

A csergedő vízpartokon énekel
Vídám enyelgést s gyenge szerelmeket,
    S tőled, tetőled, szép Melissza,
        Kér koszorút epedő ajakkal.

Édes jutalmam verseimért te légy!
Tűzz egy virágszált barna hajam közé:
    Nem kell borostyán, nem, kiáltó
        Pároszi kő nyugovó poromra.