Megszegett sok esküvésed
Ulla si juris . . . . Od II 8.
Megszegett sok esküvésed
Egyszer ártott volna csak;
Egy fogad lett volna barnább
Egy kisújjod körme vak:
Elhinném; de valahány új
Csalfasággal terheled:
Tündöklőbben támad, ifjak
Köz bajára, szép fejed.
Még javadra vál, hamisan
Hívni holt szülőd porát,
Az örök istent, s az éjnek
Néma csillag-táborát.
Maga Vénus már kaczagja,
A nymphák is együgyűn;
Kaczag Ámor, fenve lángzó
Nyilát véres köszörűn.
Minden ifju néked serdül,
Néked nő új szolgahad;
És a régi ─ szidja jármod:
S fenyegetve ─ ott marad.
Félti anya kis legényét,
Félti tőled fukar ősz,
S férjét új ara szegény, hogy
Báj-körödben elidőz.