Megkövetem a tens nemes vármegyét
Megkövetem a tens nemes vármegyét,
Hallgassa meg egy szegény lány kérését.
Szegény vagyok, azon kezdem panaszom,
Nincsen anyám, nincs rokonom, támaszom.
Egy jó legényt szerettem, az mindenem,
Gyámolomúl őt rendelte istenem!
Ez a legény sorsot húzott, feketét,
Nagy levélre fel is irták a nevét.
Az én babám nem katonának való,
Gyenge legény, megrugja a szilaj ló,
Itthon pedig eldolgozik lassanként,
Engem elvesz, éldegélünk naponként.
Szépen kérem nagyságos tens uraim!
Hallgassák meg igazságos okaim.
A babámnál sohse láttak jobb fiút,
Kerüli és gyülöli a háborút.
Van falunkban elég korhely s henyélő,
Istentelen, vérontástól nem félő.
Ezt hadd vigyék, ezt senki sem siratja,
A jó lelket ugy is csak háborgatja.
Sirva, ríva igy kértem a vármegyét,
Mind hiába, nem láthattam sikerét.
Azt adták ki: törvény tiltja, nem szabad,
Az én babám katonának ben marad.
Ben is maradt, felöltözött huszárnak,
Ollyan szép volt, illett vón kapitánynak,
Jaj de mit ér neki a szép ruhája,
Ha érette itthon hervad rózsája.
Szegény huszár, tegnap indult Prágába,
Utoljára szoritott a karjába.
Jaj istenem hova legyek, busúlok,
Sohsem látlak kincsem, rózsám, meghalok.