Megalkuvás

Megalkuvás szerző: Mihail Jurjevics Lermontov, fordító: Szabó Endre

1832

Felőlünk bár sokat beszélnek
Írígy, szószátyár emberek
S bár téged az előitélet
Nem tisztelettel emleget,

Azért én a bálvány előtt nem
Hajtok soha térdet, fejet,
És mint belőled, úgy belőlem
Szemforgató már nem lehet.

Miként te: én is vígan élek,
Keresve zajt, vígalmakat,
Bölcset s bolondot én megértek
És szívemnek minden szabad.

A szerencsét mi nem kerestük,
Viseljük a rosszat s a jót,
Egymást nem csaljuk meg mi együtt
S másnak sem vagyunk csalhatók.

Véletlen, hogy egymásra leltünk,
S el is válunk majd, édesem,
Örömtelen volt a szerelmünk,
Válásunk bú nélkül legyen...