Marihoz az égben
Halvány csillag, mely reszkető
Sugárt vetsz a hajnalra, ím'
Veled megint az a nap jő,
Mely tőlem elrablá Marim.
Oh Mari ! eltűnt kedves árny,
Hol van dicsőült lakhelyed ?
Merengsz-e hived bánatán ?
Hallod-e érted mint eped?
Miként, miként feledhetném
Ama szentelt órát s mezőt,
Hol a csavargó Ayr mentén
Szerelmünk búcsú-napja tölt?
Az öröklét ahoz kevés…
Emlékben el a régi láng,
Képed s a vég-ölelkezés─
Ah ! hogy végső, nem gondolánk !
Az Ayr csörögve csókolá
Kavicspartját zöld fák ölén,
Szerelmesen csüggött alá
Illatos nyír s fehér kökény.
Kéjtől virult ki a virág,
Madár szerelmet énekelt,
Míg piros alkony inte ránk,
Hogy a rövid szép nap letelt.
Lelkem viraszt e képeken,
S a bú-gond szüntelen gyötör,
Mint a folyó, mely medriben
Idővel mind mélyebbre tör.
Oh Mari, eltünt kedves árny,
Hol van dicsőült lakhelyed?
Merengsz-e híved bánatán?
Hallod-e, érted mint eped ?