Magyar verss írásra való ösztönzés. A' Comminge fordítójának
szerző: Barcsay Ábrahám
Vettem, Philadesem! Múzsádnak zsengéjét,
Tudd meg hát íránta Barátod' elméjét.
Comminge' keservét Németül olvastam,
Hogy Magyarúl nem szóll, azon tsodálkóztam.
Avagy nem lehet e nyelvünkön jajgatni,
Vagy pedig Szeretöt szívesen siratni?
Mi van szebb a' Sógor' tsikorgó nyelvébenn,
Mint sem Komám Uram' édes beszédébenn?
A' régi vad Szászok' rút erres szavai
Sértik füleinket idétlen hangjai.
[p 0064] Hidegebb Országok' durtzás nemzeteit
Hagyjuk el, Barátom! hagyjunk el verseit.
Szedjük ki közülök a' drága köveket,
'S ékesítsük véle, ha lehet, Nyelvünket.
Ha nap kelet felöl származtak Eleink,
Apollóhozz közel szebbek hát verseink.
Sirassuk meg Szabad Gyöngyösi' Múzsáját,
Hogy most nem írhatta bús Carichliáját.
Az akkori hadak' félelmes zászlói
Mindenütt lobogtak, mint Márs' jelt adói.
A' Nimfák rejteztek kö sziklák' odvábann.
Gyöngyösit el hagyván Murányi Várábann.
De még is olvasván éretlen munkáját,
Ha nem szívelnök is Magyaros nótáját,
Látszik, hogy kóstolt vólt Pegasus' vizéböl,
Hogy szeretet érzett Kemény' Szerelméböl.
'S a' hol szabadosan folytatta meséjét,
Látszik, menynyei tüz táplálta elméjét.
De melyly nehéz légyen Vitézi Versekbenn
Írni, meg vallották sokan életekbenn.
Meg mutatta Máró, ki sok esztendökig
Faragta Dídóját, míg vitte felhökig.
Akkor is Homérus' ) roppant forgátsai
Lettek munkájának leg szebb Oszlopai.
Menynyi szélvészektöl hányatott sajkája
Tassusnak, míg partra jutott Armindája.
[p 0065] A' Szerelmes Versek, úgy tetszik, könynyebbek,
'S a' meg terhelt szuívnek olylykor kedvesebbek.
Ezekkel hirdette kerített völgyébenn
Petrárka szerelmét hajdani idöbenn.
Ilyly Versekkel hajtja Lázár szép Bikáját
A' Szüz' elejébenn, kezdvén Florindáját: 'S téged is ültetvén a' nyájas marhára
Költség nélkül viszen Madrid' látására.
E' Kopasz Homérus olylykor szunynyadozik,
De még is elméje most sem fogyatkozik.
Söt ha Gyalakúti híres forrásából
Iszik, vagy Drassai rózsa szín borából,
Látszik ugyan, hogy kezd öszülni Múzsája,
De még azért kedves és vídám artzája.
A' Szegény Kohári setét tömlötzébenn
Szép Verseket koholt képzelt szentségébenn.
Ha egyebet nem nyert könyörgö lantjával,
Leg alább ösztönöz jeles példájával.
Illei Torquatus' szép fordításábann
Meg mutatta, hogy van ész Magyar agyábann,
És hogy nem kell élni költsönzött szókkal;
Igaz, hogy sok helyen Magyar eröszakkal, És az értelemtöl olylykor el tseppenvén
A' Papokkal útaz sebesen ügetvén.
Mondják, hogy Ortzinak zegletébenn.
titkos szekrényébenn
A' Múzsák rejtette kintset szegletébenn.