Magyar encyclopaedia I. – A’ tudománynak kezdetiröl

← Magyar encyclopaedia – Verae sapientiae studioso lectoris

Magyar encyclopaedia
szerző: Apáczai Csere János

Magyar encyclopaedia II. – A’ dolgoknak közönséges tekinteteikröl, és azoknak fel találásokrol →

1–5. oldal

ELSÖ RÉSZ.

A’ tudománynak kezdetiröl.

I. 1. Mivel gyermeki állapatban születtettünk, és a’ meg érezhetö dolgokrol sok féle itéleteket töttünk, minek elötte a’ mü okosságunkkal egészszen élnénk, a’ sok eleve valo itéletekkel félen fordittatunk az igaznak meg ismérésétöl. 2. Mellyektöl meg nem szabadulhatunk semmiképpen, hanem ha egyszer életünkbe minden tudománybéli dolgokrol ügyekezünk kételkedni, valamellyeknek bizonytalanságok felöl, tsak kevessé gyanakodhatunkis. 3. Kételkedhetünk azért, ha vagyoné voltaképpen azok közül valami, a’ mellyeket mü érezünk vagy képzünk. 1. Mivel tapasztalván meg tapasztaltuk hogy az érzékenségek gyakorta meg tsalnak, okosság penig soha annak felette nem hinni, a’ ki münköt avagy tsak egyszer meg trefált. 2. Mert naponként számtalant láttatunk álmunkban érzeni vagy képzeni a’ melybe semmi sints, nintsenis az illyen formán kételkedönek semmi bizonyos jele, mellyel álmát imettétöl bizonyosson meg külömböztethetné.

II. 1. Igy kételkedvén azért, egy elöszször könnyen fel tehettyük, hogy se Isten, se ég, se föld, se semmi test ne legyen, és hogy magunknakis se kezünk se lábunk, se semminemü tagunk ne legyen: mind azon által hogy mü magunk, a’ kik igy gondolkodunk és kételkedünk, semmik ne volnánk, azt semmiképpen megnem-engedhettyük, mivel magával ellenkeznék, ha azt vélnök, hogy a’ mi gondolkodik azonba hogy gondolkodik ne légyen. 2. Minekokáért ez: Én gondolkodom, azért vagyok, minden megtudhato dolgok között leg elsöbb és bizonyossab. Holott a’ gondolkodáson értetnek mind azok, mellyek mü tudtunkra lésznek bennünk: és igy nem tsak az értés, akarás, képzés, hanem az érzésis annyit tészen itt mint a’ gondolkodás. 3. Mivel penig a’ természet világa tanittya, hogy a’ semminek semmie nintsen; azért valahol valami minemüséget találunk, ott valamely valoságos dolognakis kell lenni, és mennél töb minemüséget találunk valamely dologban fel, annál világossabban ismerjük mü azt meg. 4. Hogy peniglen a’ mü elménkben többet talállyunk affelet fel, mint akarmely egyéb dologbannis, bizonyos; mert semmi sem tselekeszi azt hogy valamit egyebet meg ismerjünk, a’ mely sokkal bizonyossaban a’ mi magunk elméjének ismeretire minket ne vinne. 5. Minekokáért könnyeb az elmét hogy legyen és mi legyen meg tudni, mint akarmit egyebet.

III. 1. Midön penig az elme, mely magát ismeri, és egyebekröl mindenekröl kételkedik, minden felé nézél, hogy az ö tudományát küllyeb terjeszsze; legelsöbennis talál magában sok féle dolgoknak képzéseiket, mellyeket valameddigh tsak nézél, és semmit magán küvül azokhoz hasonlott nem állit vagy tagad, megnem-tsalattathatik. 2. Kik közül eggyik, egy véghetetlen értelmü, hatalmu és tökélletességü állaté, (ki Istennek mondatik,) melynek létele tellyességgel szükséges, meg másolhatatlan, és öröcké valo, nem ugy mint a’ többi, kik tsak meglehetök és megtörténhetök. 3. Tovább hányván vetvén penig azokot a’ képzéseket, eszünkbe veszszük hogy a’ menyiben azok a’ gondolkozásnak tsak valami modjai, egymástol nem sokat külömböznek, de a’ menyiben eggyik eggyet ’s másik más dolgot jelent, felette külömbözök, és mennél töb tökélletességet foglalnak bé magokba, annál tökélletessebbeknek kell azoknak szerzöjöknek lenni. 4. Igy azért az Isten bennünk találtatott képzése felöl ha meg kérdjük magunkat honnan legyen mü bennünk, oly meg mérsékelhetetlen tökélletességet találunk abban ha jol gondolkozunk felölle, hogy lehetetlen legyen tellyességgel, annak mástol belénk oltattatása, hanem tsak attol a’ kiben minden tökélletességnek tellyessége vagyon, azaz, az voltaképpen levö véghetetlen Istentöl. 5. Továbbá meg kérdhettyük aztis, kitöl vagyunk mü, kikben az Isten tökélletességinek ily képzési vannak. Mert a’ természet világa mutattya hogy a’ ki magánál tökélletessebbet ismer valakit, a’ magátol nintsen, mivel mind azokot a’ tökélletességeket mellyeket másban lenni képz, ha magátol volna, magának meg adta volna; mástol penig nem lehet hogy legyen, hanem tsak egyedül attol a’ kiben minden tökélletességek meg vannak, azaz, az Istentöl. 6. A’ természet világa tanittya penig aztis, hogy noha most vagyunk ihon majd semmivé lehetünk, hanem ha a’ mind öröckélevö, azaz, az Isten, tartánd meg bennünköt. 7. Az ö belénk oltatott képzésére szorgalmatoson nézélvén azért, eszünkbe veszszük hogy ö öröcké valo, mindentudo, mindenhato, minden joságnak és igasságnak kutfeje, minden állatoknak teremtöje, és végezetre hogy ö benne minden fel találtatik valamiben véghetetlen tökélletesség vagyon.

IV. 1. Az Istennek penig leg elsö tulajdonsága, melyre itt kiváltképpen néznünk kell az, hogy ö felette igaz minden világosságnak adoja, ugy annyéra hogy tellyességgel ellenkeznék magával ha minket meg tsalna. 2. Minekokáért a’ természetnek világa, és az Istentöl nekünk adatott ismereti tehetség, soha semmit nem érhet meg, a’ mely igaz nem volna, a’ menyiben ö azt meg éri; azaz a’ menyiben ö világoson és meg külömböztetve veszi azt eszébe. 3. És igy minden oda fellyeb valo kételkedésink, tsak jol fügyelmezzünk rá, füstbe mennek; mert ha meg tsalatunkis neha itéletünkben, nem más hanem magunk vagyunk az oka, mellyet könnyen el távosztathatunk, ha meg gondollyuk, hogy a’ mü meg tsalattatásunknak nem az értelem, hanem az akarat az oka. 4. Mivel a’ gondolkozásnak, minden modjai, mellyeket magunkban meg tapasztalunk két rendre vitettethetnek: mellyeknek eggyike az értés vagy az értelemnek munkája; másikja penig az akarás vagy az akaratnak munkája. 5. Mert az érzés, képzés, és a’ tsupa értés (eszméllés), a’ meg értésnek tsak valami külömbözö modjai; a’ mint hogy a’ kevánás, meg vetés, el távosztatás, állittás, tagadás, kételkedésis tsak külömb modjai az akarásnak. 5. Mikor azért valamit tsak eszünkbe veszünk sem állitván sem tagadván azt, bizonyos dolog hogy megnem-tsalattatunk, a’ mint hogy ackor sem mikor tsak azt állittyuk avagy tagadjuk, a’ mit világoson és meg külömböztetve értünk: hanem tsak szinte akkor, mikor ha valamit elégségesképpen nem értünkis, rolla itéletett tészünk. 6. Holott a’ világos értésen értetik oly ismeret, melylyel a’ meg értet dolog a’ fügyelmetes elmének nyilvánságos és mint egy jelen valo. 7. A’ meg külömböztetetten penig az, mely midön világos, minden egyéb dologtol ugy el vonattatott, hogy semmit világosnál egyebet magában bé ne foglallyon.

V. 1. Ezekböl meg probáltathatik azis bizonyosson, hogy a’ természeti testes dolgok, kiknek létek felöl oda fellyeb kételkedünk vala, ugyan valojába legyenek. 2. Mert akarminek érzéseis oly dologtol ered mü bennünk, mely a’ mü elménktöl külömböz. Mivel nintsen nekünk hatalmunkban, hogy inkáb eggyet mint mást érezzünk; hanem az, attol a’ dologtol vagyon és függ, mely a’ mü érzékenségünköt meg illeti. 3. Kérdhetni azért, ha az a’ dolog nem az Istene maga? vagy hogy nem külömböztetiké meg az Istentöl? De érzünk hiszem, avagy inkáb az érzékenségektöl izgattatván világoson és meg külömböztetve veszünk eszünkbe valami hoszszu, és szelyes temerdek ki terjedt dolgot, melynek részei külömb külömb féle formákkal vannak fel ruhásztatva, és külömb k. féle mozgásokkal mozgattatnak; mellyek aztis tselekedik hogy külömbözö érzési támadjanak mü bennünk a’ szineknek, szagoknak, fájdalmaknak ’s a’ t. 4. ha azért az Isten közben vetésnélkül, magán adná elménkben az illyen dolgoknak képzését, avagy ha tsak azt tselekednéis hogy valami oly dologtol származnék belénk a’ melyben semmi kiterjedtség, forma, és mozgás nem volna: semmi ok sem gondoltathatnék ki, a’ mire nézve ne mondatnék az Isten minket meg tsalni. 5. Mivel azt a’ dolgot világoson értyük az Istentöl valonak és a’ mü elménktöl külömbözönek; és világosonnis láttatunk látni, annak képzését rajtunk küvül valo dolgoktol, mellyekhez szinte hasonlok, származni belénk. Meg látok penig oda fel hogy ellenkeznék az Isten természetivel ha ö meg tsalna valakit. Minekokáért immár bé hoszhattyuk hogy általán fogva légyen valami hoszszu, szelyes, temerdek ki terjesztetett dolog, melyben mind azok a’ tulajdonságok meg vannak, valamellyeket ki terjesztett dologhoz illeni világoson eszünkbe veszünk.