Magányos vadlúd
Mind elrepültek társaid s te dőre
magadba bolygasz, bús kísértetül.
Utánuk sírsz az esteli esőbe,
egy tóra szállsz, hol már jég merevül.
Rohannak a nyirkos felhők előre
s szélükre félhold hűvös hegye dűl.
... Nem volna jobb, ha valaki lelőne,
mint vándorolni, mindig egyedül?