Méltóságos vitéz gróf Nádasdi Ferenc horvátországi bánnak
szerző: Faludi Ferenc
irtam ezen koporsós verseket még éltében
és megküldöttem 1777-dikben
1.
Amig engedte,
Ki számba vette
Embernek esetét,
Halálát, életét:
A nagy Isten,
2.
Forgattam karomat,
Bajvivó kardomat,
Kiszántam éltemet,
Hogy ontsam véremet
Asszonyomért.
3.
Mársnak kockáját,
Kétes próbáját
Sebes pattantyuit,
Füstelgő álgyuit
Bátran néztem!
4.
Rontottam fegyverét,
Koncoltam emberét,
Döntöttem falait,
Megvettem várait
Ellenségnek.
5.
Nyitottam erét,
Gázaltam vérét,
Besáncalt táborát,
Sok festett sátorát
Letapodtam.
6.
Felkapták nevemet,
Terjesztvén hiremet
Világ négy részein,
Bellona mezein
Sok nemzetek.
7.
Most immár nyugszom,
Békén aluszom.
Hallád-e bujdosó,
Te jámbor utazó,
Állj meg, ki vagy?
8.
Nem szerzek háborut,
Hozz laurus-koszorut,
Becsüld meg tetemit,
Nádasdi fekszik itt, –
Elballaghatsz.