Még három holnapos koromban
Még három holnapos koromban feltettem,
Hogy a kulacs mindig strázsáljon mellettem.
Addig iszom, mig a
Fogam ki nem ázik;
Tőle vérem melegűl,
Szemem szikrázik.
Ha én a pinczébe jó kedvvel lemászok,
Hol kétszáz hordó bort nyögve tart az ászok,
Addig iszom, mig a
Fogam ki nem ázik,
S a szőlőmag bennem
Majd ki nem csirázik.