Más (Csokonai Vitéz Mihály)

Míg a nap egünkön magát felemeli,
     Múzsám, neved napját ekképpen tiszteli.
Az öröm, az élet édes balzsamoma,
     Légyen bús szívednek gyógyító flastroma.
A Mindenhatónak láthatatlan keze
     Minden veszélyek közt élted védelmezze.
Kinyújtott karjának legnagyobb hatalma
     Légyen ugyanannak isteni óltalma.
Mert ez a felhőket, melyeknek kárpitja
     Ragyogó napunkat sokszor beborítja,
Tőlünk láthatatlan messzire repíti
     S ezzel volt delünket ismét kideríti.
A jóknak, amelyek az igaz számára
     Tartatnak, ne légyen rád nézve határa,
Mint Nestornak, élted terjedjen sokára,
     Végre fogadjon bé az ég dicső vára.