Május
szerző: Karinthy Frigyes

- Pardon. Uraságod most érkezett?

- Most. Brr.

- Kicsit hideg eleinte, mi? Hja, az ember hozzászokik. A fejére is raktak jeget?

- Raktak. Brr.

- Persze, persze. Az nagyon jó. És persze egészen betolták, mi? Hányas szám uraságod?

- Hányas szám?

- Hát nem nézte meg, hiszen a lábára kötöztek egy cédulát a számmal és a névvel, ha van. Nekem csak számom van, nevem nincs. Még nem agnoszkáltak. Nem szűk magának ez a cella?

- Nem.

- Nekem igen, mert fel vagyok puffadva. Négy nap múlva halásztak csak ki. Nem baj, csak a szemem zseníroz, belefolyt a szájamba. Magának még van szeme?

- Az egyik. A másikat kivitte a golyó. Ott ment ki.

- Revolverrel tetszett...?

- Pisztollyal.

- Az jó. Eleinte én is úgy akartam, de aztán nem tudtam pénzt kapni rá. Nekem soká tartott, de tetszik tudni, a biztos, az biztos.

- Honnan tetszett...?

- A vasúti hídról. Tetszik tudni, négy nap múlva tudtam csak feljönni. Utálatos lesz az embernek a tüdeje. Pardon, zöldül már a maga hasa?

- Még nem. Hát zöld lesz?

- Ojjé, látná az enyémet. Szép, világoszöld, egész a köldökömig. Úgy örülök, nemsokára zöld leszek. Csak a hajam szép kék. Most már rendesen megy minden a boncolásig, csak már túl lennék rajta. Szrr. Szrr.

- Mit csinál?

- Semmit, a víz szörcsög bennem; na tessék, most a másik szemem is kifolyt. Sajnálom. Másképp egészen szabályszerű vagyok, mondta a doktor úr. Igaz is, mondja csak: szőke volt?

- Nem, barna. És az öné?

- Az enyém is.

- Hogy hívták?

- Pötty Pepinek hívták.

- Úgy. Úúúgy. Hát hiszen akkor maga a Freinreisz Zoltán.

- Na hát?

- És én szamár, azt hittem, magához megy feleségül.

- Hát, maga a Nebbich Lajos? Én azt hittem, a magáé lesz. Hát akkor kellett nekem beugrani a Vasútiról?

- És kellett nekem kiadni a pénzt arra a pisztolyra? Őrület.

- Hiszen akkor hozzám jött volna! Ha én ezt tudom, hogy nem magához akar menni, és hogy maga beugrik a Vasútiról... De nekem azt mondta, máshoz megy, és én tudtam, hogy az csak maga lehet...

- És ha én tudom, hogy maga pisztolyokat vásárol és hogy nem akar magához menni... De nekem azt mondta, máshoz megy, és én tudtam, hogy az maga...

- És ezért oszlunk mi itt ketten? Hát kihez ment akkor a Pötty Pepi?

(Egy úr a harmadik cellából)

- Hozzám.