Lopott ló
szerző: Petőfi Sándor
Kecskemét, 1843. március

Mint a porszem szélvész
Fuvatán,
Röpül a legény gyors
Paripán.

'Honnan, atyafi, olly
Hevenyén?'
"Pusztáról csikóval
Jövök én.

A nyerítő ménes
Ott legel;
Pej csikómat onnan
Loptam el.

Túri vásár nincsen
Messze már;
Szegénylegény oda
Lovon jár."

'Ejh, nem ugy, jó földi,
Nem ugy ám!
Adja kend csak vissza
Paripám.

Enyim a ménes, melly
Ott legel,
A csikót kend tőlem
Lopta el.' ─

De szavára nem hajt
A betyár;
Ő kegyelme már jó
Tovajár.

Mégis a gazdának
Vígaszul,
Hátrafordulván, így
Válaszol:

"Föl se vegye kárát,
Gazd'uram;
Hiszen úgyis elég
Lova van.

Hejh, csak egy szivet bírt
E kebel ─
Azt is a kend lyánya
Lopta el."