Litánia (Stefan George)

Litánia szerző: Stefan George, fordító: Kosztolányi Dezső

Mély szomorúság
    árnya sötétít,
Bús palotádba
    lépek, Uram...!

Hosszú utam volt,
    lankad a testem.
Kong a fiók mind,
    telve a kín.

Szomjú a nyelvem,
    vágyik a borra,
vad viadal volt,
    béna karom.

Nyújts nyugodalmat
    tétova lábnak.
Éhes inyemnek
    törd kenyered!

A pihegésem
    álom után sír.
Csak tenyerem van,
    lázas a száj...

Enyhe hüsöddel
    oltsd ki a lángot,
irtsd a reményt is,
    küldd el a fényt!

Még a szivemben
    tűz lobog egyre
s mélyen, a mélyén
    vár a sikoly...

Öld meg a vágyat,
    zárd be sebem már.
Vedd a szerelmem
    s üdvödet add!