Lilihez (Berzsenyi Dániel)

Lilihez
szerző: Berzsenyi Dániel

Jer, Lili! nézd, langyos szellők
     Lengetik a ligetet,
S illatozó híves ernyők
     Mérséklik a meleget.

Jer, e szép juharlugosnak
     Dőljünk le árnyékára,
S míg a gerlicék búgdosnak,
     Vigyázz lantom szavára.

Kedves gyermek! fakadoznak
     Kellemeid bimbai,
Pihegnek már s dagadoznak
     Melled hattyúhalmai.

Az ifjuság kellemei
     Mosolyognak orcádon,
S az életnek örömei
     Virítnak zöld pályádon.

Olyan vagy, mint egy szűz rózsa,
     Mely még csak tavaszt látott,
Melyet csak harmatgyöngy mosa,
     S csak lágy szellőkkel játszott.

Mint egy Zephyr, mely virágos
     Ligetek közt lengedez,
Illatokkal él, s balzsamos
     Violákon tévedez.

Gyönyörűség és vidámság
     Folyja körül ösvényed,
Mert még a szűz ártatlanság
     Oltárán ég tömjéned.

De ki ne térj ez ösvényből,
     Melyen most rózsát szaggatsz;
Oh, vigyázz, mert az örvényből
     Soha ki nem gázolhatsz.

Ha elveszted az erkölcsnek
     Intéző fonalait,
Számtalan veszedelmeknek
     Leled labyrinthjait.

El ne hagyd őrangyalodat,
     Hív, szelíd erkölcsödet;
Nyújtsd néki gyenge karodat,
     Hadd vezérljen tégedet.

Csak ő menti meg szemedet
     Ezer könnyhullatástól,
Ő menti meg szépségedet
     A kora hervadástól.

Ő intézget karjaival
     Paphus virulmányain,
S béfedez hív szárnyaival
     Az öröm hullámain.

Óh, ezer örvény és hinár
     Fogja pályád majd körül!
De ha ésszel s erkölccsel jár,
     Hidd el, egybe sem merül.

Ezek légyenek őrei,
     Kedves gyermek, szívednek!
Így a hiúság tőrei
     Meg soha nem ejthetnek.

Ezek ismértetik veled
     A sziréni hangokat;
Ezek mutatják meg neked
     A gaz csapodárokat.

Szíved kedves rokonfelét
     Néked ezek választják,
S földi éltednek édenét
     Karjai közt megadják:

Hol szelíd öröm s vidámság
     Lelke fog ápolgatni,
S az aranykori boldogság
     Angyala csókolgatni:

Addig is, míg homlokodon
     Aranyüstök omladoz,
Akkor is, ha majd arcodon
     A rózsaláng hervadoz.