Li Fu-Jen siratása
szerző: Han Vu császár, fordító: Kosztolányi Dezső

Selyemruhája többé nem zizeg.
Márványlépcsőjét por lepi. Nem él.
Üres szobája csöndes és hideg.
Künn ajtajánál száradó levél.
Ki csöndesíti el a bús szívet,
mely egyre vágyik és remél?