Levél a szerkesztőhöz (Hallom, hogy Zilah...)

Levél a szerkesztőhöz szerző: Ady Endre

Hallom, hogy Zilah vigadhat már,
Mert Vigadója kész vagyon.
Volt búra ok s hogy víg lehessen,
Hát meg is érdemli nagyon.
Hejh, mert erről a Vigadóról
Zengett nemrég sok méla dal.
(Úgy tudom, én is írtam egyet.)
Becses tehát a diadal!...

De azt is hallám, Szerkesztő Úr,
Hogy ez új, fényes Vigadó
Nemcsak bálnak és hangversenynek,
Hanem szinháznak is való,
Hogy Zilah rajong Tháliáért
És szellem-kosztra éhezett...
Homokay is ott telelt volt...
(Óh, édes, szép emlékezet!...)

Ennyit hallék, semmit sem többet
(A Szilágy sem jön rendesen)
S hogy egyet-mást most tudni vágyok,
Hiszem, azért baj nem leszen.
Mert rajongok én Tháliáért,
Ha zilahi is Thália ─
Hogy nem válhattam be szinésznek
És becsapott egy naiva.

Mikor is nyílik meg a színház?...
Szerkesztő Úr, üzenje meg.
Ha naivába szeretnék tán
Addig ─ akkor is elmegyek.
Sulamithot Zilahon látni,
Gyönyörnek sok és szép remény!...
(Egy potyajegyet kapok tán csak,
Mert potyajegyhez szoktam én!)

Sulamith... Hogy erről beszéltem,
Két-három sor nem árt talán...
Hajh, minő telt házakat csábít
Nálunk e szép zsidó leány.
A macska és a kút meséje
Hány érző szívet megrikat,
Talmud-mese, Kol-Nidre zsoltár
- Szelídülünk -, csak ennyi hat...

A Báránykák pikáns zenéje
Nem kell manapság senkinek,
Aranykakas kukorikolhat,
Minek játsszák, ha nincs kinek.
Sulamith kell most a magyarnak,
Bánk bán sirassa Katonát -
Más az idő, mások a szerzők:
Él Kövesy és él Donáth!...

No, de hát én a Vigadóra
Voltam kiváncsi szerfelett.
Csak nem Sulamithtal nyitják meg,
Mert akkor, akkor ─ nem megyek...
Kérem, hússzor hallgattam végig
S majd macska lett belőlem is. ─
»A példa fáj...« Levelem zárom,
Be van fejezve meg nem is...