Lesbia rigójához
Ó, ki kedvesemé vagy, kis madárka,
ó, kit játszva ölel magához ő, kit
gyakran ingerel és kinek kisujját
nyújtja, hogy dühösen csipogva csipkedd ─
amikor gyönyörű egyetlenemnek
kedve támad eképpen szórakozni
─ tán, hogy bánatait felejtse kissé,
s gyötrő lángja belül szunnyadjon addig ─,
bár tudnék veled én is elmulatni,
s űzhetném el a bút nehéz szivemről.