Lengyel, török, moska háború' kezdetén
szerző: Barcsay Ábrahám
Az éjtszakai szelek fújnak süvöltéssel,
Sok Posta Legények futnak kürtöléssel,
Félre! ki az útból! kiáltnak mindnyájon,
Az új esztendönek ki ki helyt tsináljon.
Két homlokú Jánus tsattogat elötte,
Ki titkos templomát nyitva felejtette.
A' Hartzok' Istene véres szekerével
A' fagyos Februust üzi fegyverével.
Aprílis is várja, hogy elsö napjára
Érkezzék a' Török Tanais' ) partjára.
A' zöldellö Május virágos kertjeit,
Ki teríti bátran pázsitos rétjeit.
Az ifiú párok myegnek szerelmekbenn,
A' Hadak' Gyermeki gyülnek seregekbenn.
A' Töröknél mérészb Moska nem vizsgálja,
Melyly meszsze maradott Siberia' tája;
Ode siet nagyon hármas keresztjével,
Hol régen Rómától meg vált Miséjével.
A' Frantzia félti Török' Birodalmát,
Melylyel gyengítette Németek' Hatalmát.
Ispahánnak Ura Mahomed' lábánál
Mustaphával kíván áldozni sírjánál.
Várják Byzantium' sérelmes leányi,
Hogy kinek lehetnek idövel zsákmányi.
A' Vizeken bíró Nemzetek vígyáznak,
Mi lesz, ha Pontuson Moskák hajókáznak.
Az alatt Juniust görbe kaszájával
Követi Julius éles sarlójával,
Tsászár is meg indúl maga holnapjábann,
Sok Országok' sorsát hordozza markábann.
Ama' Kintses Váras, Neptúnus' Mátkája
Várja, hányra fordúl Genua' kotzkája.
A' szegény Sarmata feredik vérébenn,
Hogy idegen Királyt ültessen székébenn,
Dantzka is írtózik híres szomszédjától,
Mert többet fizetne terhes hajójától.
Béts pedig magábann keresvén Nagyságát
Lassanként tsorbítja Magyar' Szabadságát.
Más felül tekínti Róma' kö falait,
Szent Tsontokkal fekvö Tsaszárok' Hamvait.
O Földnek Aszszonya! Hitünknek Hajléka!
A' Régi Rómának hogy lettél árnyéka?
Meddig örizheted sorvadt tsontjaidat?
'S Egyiptom' porából emelt oszlopidat?
Iírígy Európa! fö tudományodat,
Mitsoda népekre veted még jármodat?
A' tüzes Etnának kénköves hamvait,
Miért gerjeszted fel el alutt lángjait?
Mit keresz a' ligetes Americábann?
A' vad embert miért üzöd barlangjábann?
Viseljed a' segény Szeretsen' aranyát,
Hordozzad hátadon Astrakán' bárányát:
Töltsed asztalidat Chinai korsókkal:
Szobáidat pedig nyugovó székekkel,
'S Perzsáknak módjára készült szönyegekkel:
Evezz hajóiddal világnak végére,
Találj új betegség' halálos mérgére.
Hívságbann el merült Kényes Királyidnak
Tömjénezzél többet, mint Szent Oltáridnak:
Emelj szegény' hátán arany oszlopokat,
Lántzolj lábaihhoz sok ezer rabokat:
Hirdesd népeidnek ki húzott fegyverrel,
Hogy nem születtetett Szabadság Emberrel.
El jön az az idö, hogy világ' Végéröl,
Új Nemzetek jönnek Polus' ) hidegéröl:
Kik hírt nevet hoznak világ' piartzára,
De ök is el múlnak többiek' módjára.