Legenda a három királyokról és az ihászról

Legenda a három királyokról és az ihászról szerző: Gárdonyi Géza

       Történék pedig azon időben, hogy az három bölcs királyok Jeruzsálemnek tartának, vezettetvén az napkeleti fényes csillag által.
Vala pedig az ő ruhájuk disztelen és minden ékesség nélkül való, más közönséges útasokéhoz hasonlatos. Koronájuk és palástjuk is zsákban. S ülének tevéknek hátán.
Lőn pedig, hogy délnek ideje érkezvén, megszomjuhozának valamennyien.
S megállának az országúton és várakozának, ha jőne valaki, s megmondaná, merre lelhetnének kútat?
Szemlélődének pedig egy faépületre is, mely látszik vala távol domboldalon.
- Ott talán.
Menyhért pedig felelé:
- Amoda távolabb kőházat is látok: ott inkább találunk.
Érkezék azonban hozzájuk egy juhnyáj nagy kolompolással és porral az országúton. Elől a szamár, hátul az ihász, hajtván ő nyáját faragott botjával és komondoraival.
- Jó ember, mondd meg nékünk: Vagyon-e ott kút ama faháznál?
Felele az ihász:
- Ott ugyan kút nincsen. Ott csak fejik az nyájat.
- Hát amott a kőháznál?
Felele az ihász:
- Ott mégúgy sincs: ott csak nyirják az nyájat.
- Hát te hol itatsz meg délben?
Felele az ihász:
- Sehol, mert nyájamat én ímmár eladám jó pénzen, s hajtom végezetre. Ám ha szomjasok vagytok, amoda feljebb megtaláljátok ennek az mezőnek tulajdon ihászát, tán épp a kútnál. Ott megelégülhettek.
S lőn amint mondá:
Megtalálák a mezőnek ihászát, amint épp nyáját itatá.
És leszállának ők is és megelégitik vala szomjuságukat mind tevéikkel egyetemben. Miként más poros útasok. Noha vala egyikök Limoniának királya, másikok Balgaloniáé, harmadikok Tsukoniáé, mely ország Kan-Tsukoniának is neveztetik.
Szóla pedig Gáspár az ihásznak:
- Mondd jó ember: Jeruzsálem-e az már, ahol az a messze torony látszik?
Az ihász felele:
- Mi volna más, ha nem Jeruzsálem?
És kérdeze Menyhért király is:
- Bejártok-e tik is az városba? Halljátok-e az hireket, amelyek ott járnak?
S az ihász felele:
- Bejárunk és hallunk is egyet-mást.
S kérdeze tovább Menyhért:
- Nem hallottál-e arról, hogy fiu született a királyi-házban?
- Bezony nem hallottam én semmi effélét.
- Vagy hogy várja fiának születését az király?
Az ihász vállát vonta, mondván:
- Hogy tudhassam én aztat? Avagy azt véled-é, hogy az király házába csakúgy forgolódok én, akár az komám házába? Magunk-szinű ember él és meghal, hogy csak látott volna is királyt valaha.
Elmosolyodának erre az szent királyok és Boldizsár király kezet nyujta az ihásznak.
S mondá:
- Ime kezet is fogtál egygyel.
És Gáspár is kezet nyujta az ihásznak, mondván:
- Kettővel fogtál kezet.
Menyhért is hasonlatosképpen cselekvék, és mondá:
- Három királylyal fogtál kezet.
Az ihász pedig megneveté eme mondásokat:
- Beh igen tréfás útasok vagytok! Most mán hát beletekintek az kútba, hogy az negyedik királyt is lássam.
Azok pedig elcsodálkozának.
- Negyedik királyt? Micsoda negyedik királyról szólasz te?
S az ihász felelé:
- Micsoda negyedik királyról? Hát magamról, a ragyogóját! Avagy nem vagyok-e én is király? Juhoknak és szamaraknak az királya vagyok.
Az három királyok összenézének és megvonák vállokat:
- Hát iszen voltaképpen mink is...