Le Jardin des Tuileries
A téli napra hűs köd ül
s a téli lég arcomba vág,
de gyermekek, aranybabák,
ugrálnak a székem körül.
Olykor a pavillon alatt
pár csöpp katona menetel,
olykor avarba csörtet el,
a kékszemű rablócsapat.
Olykor, ha olvas a dada
a térre szöknek visítón,
hol görbed a zöld-bronz Triton
s száll csónakuk papirhada.
Most futnak támadás elől
és mind visong, vad harcra kész —
most másznak ők, kis kézbe kéz,
a leveletlen fára föl.
Lennék helyedbe, puszta fa,
s a sok gyermek ölelne át,
tar gallyamon száz kék virág,
fehér virág virágzana.