Lazarushoz
(Juhász Gyula, 1926-29?)
Már látom, hogy a homokóra
Fösvény fövénye lepereg,
Én asszonyom, ki angyalom vagy,
Jön a halál, és én megyek.
Kegyetlenül kitép kezemből,
Itt nem segít ellenkezés,
A lelket tépi ki a testből,
S a szegény lélek belevész.
Kikergeti a régi házbul,
Hol oly örömmel lenne még,
Hová megyek? — remegve kábul,
És nem találja a helyét.
Ezen már én úgy sem segítek,
Akárhogy jajveszéklek is,
A férfi és nő, lélek és test,
El kell, hogy váljon végre is ...