Lankadt ibolya…

Lankadt ibolya...
szerző: Kosztolányi Dezső

Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 24. szám · / · Kosztolányi Dezső: Tizenhárom új vers

Lankadt ibolya forró délelőttön
ez a leány. Szája keserü, fáradt.
Ugy mosolyog, hogy fáj s régi álmok
kisértetei játszanak árnyas, nagy szeme körül,
halovány arcán pedig a mult emlékezik,
mindenre, ami volt. Kopott és megdicsőült.
Szórakozottan megy az uccán. Otthon
sír. Nevetése zavart, mint a szegény
leányoké, kik félnek, hogy megsértik,
vagy lenézik őket. Nyúlszőr-boáját is
ezért viseli, hogy alkalomadtán
legyen mivel védekezni, formálni
fejét s maga elé tarthassa, vagy belé
harapjon. Sokat szenvedett, nagyon.
Kevés öröme volt. Megcsalták, félrelökték.
Harminchárom éves. Mint Krisztus
abban az időben, mikor keresztre feszitették.