Lakomán

Lakomán
szerző: Tisza Domokos

Oh kedves óra! melyben újra hallom
Czigányzenében népem szózatát,
Fülembe játszik az ismerős dallam,
S egész valómon villámként fut át.

Nem füstös sátrak megvetett szülöttje,
Egy daimon az, a ki előttem áll,
A magyar szívnek gyöngyeit felfödve
Rezgő húroknak tündérhanginál.

S e gyöngy majd köny, hősért, honért kiöntve,
— Mit megfagylaltak hosszú századok,
E gyöngy majd bornak, dévaj kedvnek gyöngye,
Vagy szerelem gyöngyházán támadott.

És mi most sírunk, most víg tánczra lépünk:
— Csak a czigányarcz nyugodt és hideg!
Egy isten ő, — ki nyugton osztja nékünk,
S tetszésére, a bút és örömet.

És elring lelkem a dalok hullámán,
És bár üres előttem a pohár,
Megrészegűlök égi kéjek álmán
Czigányzenének édes hanginál.