Lakodalom módja az oláhoknál
szerző: Barcsay Ábrahám
Dobzódó Farsangnak ál artzás Leányi!
Vígadó Bacchusnak részeg Tanítványi,
Kiket fed 's ápolgat Püspök Szentiványi,
Mit zörögtek anynyit hívság' maradványi?
Meg untam én imár Tótoknak dudáját,
Kik szekérre vetvén Janónak Mátkáját,
Plébánushozz viszik szerelmes Antsáját,
És ott meg áldatják Cupídó' munkáját.
Nem így van Erdélybenn,. hol havas' tetején,
Egy szép nap virágos tavasznak elején,
Mint régen Albának vendéglö mezején,
Híres vásár esik Zarándnak megyéjén.
O! te, ki enm régen ifjú Florindával,
Szárnyas lóra szöktél vén banya Múzyával,
Ha meszszünnen vóltál Bacace' árnyékával,
Szerezz segedelmet ennek hatalmával.
Hagyd, én le festhessem e' szent sokadalmat,
Hol az egész vásár keres lakadalmat,
Hol Fáta Fitsórnak ígér olyly jutalmat,
Melyly két fáradt szívnek nem okot unalmat.
Fényes nap' tüzének elsö súgárain,
Alig jut kis világ Ojtóz' határain,
Még Juhász nem sípolt Zsili' havasain,
Hogy már zsib kezdödik Bihar' kopaszain.
Fel ül e' nagy bértznek kies tetejére,
Már ezer Szüz nyugodt virágok' helyére,
Hol koszorút fonyván Társának fejére,
Kiki Hébé maga, vagy tekínt Hébére.
Gyengéd lengedezö Zephyr' suttogása,
Kivel hasad arany hajnal' mosolygása,
Itt van, nints Szüzeknek töle nyugovása,
Siet, még is ott van leg több mulatása.
Nap keleti völgyek' kellös közepéböl,
Valamit lophatott Flórának kertjéböl,
Vagy futva nyerhetett Pómóna' kezéböl,
Véle van, 's itt osztja kedves kebeléböl.
Mondják, hogy el hozván ama' forrás' vizét,
Melylybenn az Est tsillag mosván fényes fejét,
Virradatra úgy fonyja ragyogó üstökét,
Véle fetskendezi Szüzeknek seregét.
Melylyre majd ha Phébé' kegyes tekíntete
Fénylik, kitöl vidúl világ' kerülete,
Keleti gyöngyekké válik új élete,
Kinek halandóknál harmat nevezete.
Mikor világosság éltetö tüzével,
Fának fünek színt ád titkos erejével,
Ez áldott víz múlik ragyogó színével,
Bihar pedig ébred zengö seregével.
Valamit esztendö kedves szakaszával,
'S újúló természet hozhat tavaszával,
Itt meg találhatod Szüzek' vásárával,
Melylyet ki ki hozott el adni magával.
Egyik jó illatú epret tart kezébenn,
A' más galamb fiat zárt kis rekeszébenn,
Ez kosár tseresnéyt tett ki elejébenn,
Amaz pedig gombát mutat tenyerébenn.
Alól sürü gyalog fenyök' szomszédjábann,
Számtalan ifiak állanak sorjábann,
Olylyanok, mint Hercul vólt sedült korábann,
Mikor még nemlankadt Omphales' lántzábann.
[p 0120] E' két szép sereg közt Öregek nyugosznak,
Nagy Atyák és Anyák sokan találkoznak,
Kik e' szent vásárra száz unokát hoznak,
Hol boldogságokért égbe sohajtoznak.
Azt vélnéd Filémon van itt Botzisával,
Vagy az öreg Nínon aggott Dámonjával,
Vagy (2 ... ]
Már ezt beszéllje meg Kónyi Múzyájával!
Vgre e' szakálos tsoport' közepéböl,
Mikép szakadt Glaucus tenger' mélységéböl,
Egy ezüst szín hajú fel kelvén helyéböl,
Ezt lehet hallani törött beszédéböl.
O! tí, kik e' napon Egek' védelmével,
Ez helyre jöttetek Ámornak hírével,
Íme fel oldozlak Tisztem' erejével,
Legyetek boldogok Hymennek mivével.
Erre egy Tyrusi tsigának vérébenn
Mártott szép keszkenyöt vévén a' kezébenn,
Ki veti, mint labdát, vásár' közepébenn,
'S rövid fohászkodást test Vénus' nevébenn.
Az utánn két fehér galambnak véréböl,
Kiknek még inai rángódnak testéböl,
Áldozatot tévén buzgó szerelméböl,
Az Ifjakra hinti szentelt medentzéböl.
Ezzel ezer szózat' édes zendüllete,
Mint a' melylyel hangzik Paphosnak szigete,
Midön már közelget Anyánk' tisztelete,
Égig hat, 's meg indúl Bihar' kerülete.
A' sebesen folyó vizek' forrásai,
Kiktöl nedvesednek hegynek oldalai,
Ki szökvén, mint Márli' ) ugró patakjai,
Vékony fellegekké változnak habjai.
A Nap ez éltetö állat' árnyékábann
Rejtezvén kegyesen mosolyog magábann,
De hogy részesüljön Vénus' ) munkájábann,
Súgárait küldi Íris' ) abrontsábann.
Múzyák! kik rég Homért Trója� Juhászáról,
És most leg közelebb Pestnek Farsangáról,
Ortzit sugarlátok Bacchus� Templomáról,
Mondjátok a' többit Bihar Vásáráról.
Én, kit a' ditsöség hartzok' mezejére,
Régtöl fogva szóllít Márs' tiszteletére,
Myrthus ágat hintek végsö tömjényére,
'S vékony fátyolt húzok hívság' seregére.