Lóháton alva
Kocsmánk felé poroszkáltunk, nyugodtan,
szememre köd szállt és elszundítottam.
Lógott az ostor jobbkezembe lengőn,
a balkezembe meglazult a gyeplőm.
Fölébredek. Hol járunk? Az inas szól:
"Száz lépést sem tettünk, mióta alszol".
Test és lélek helyet cserélt repesve,
sebes lassúra vált, lassú sebesre,
mert míg álmomba vitt tovább lovam,
úgy rémlett, millió év elrohan!
A bölcs szavát most méginkább csodálom:
"Száz év olyan, akár egy percnyi álom".