Lányi Ernő
szerző: Csáth Géza
Lányiról, mint egyik becses tehetségű zeneszerzőnkről e sorok írója az utolsó években ismételve beszámolt a Nyugat közönségének. Budapesten, ahol ma, jobban, mint valaha virágzik a színpadi és zenekari muzsika, természetszerűleg kevésbé ismerik őt: a par exellence kamarazene ─ költőt. Vidéken ellenben, ahol, bár elszórva, de mindenütt laknak kottaéhes és a muzsikát szenvedélyesen szerető emberek, évtizedek óta nagyon megbecsülték a kompozícióit. Lányi zenéje házi muzsika, szobába, kis társaságba való. Az ő műdalait a hangversenypódiumon ritkán lehet hallani. A magyar énekesek nem remélnek tőlük zajos hatást, tehát nem veszik be műsorukba. A külföldi nagy művészek pedig, akik képesek volnának rá, hogy egy, külsőségeket kerülő művészet számára meghódítsák a zeneszerző honfitársait, természetesen magyar szövegük miatt mellőzik őket. A zongoraműveinek sorsa ugyanez. Briliáns passzázsok, nagyméretű fokozások, csillogó hanghatások nincsenek bennük. Könnyen játszhatók, egyszerűek. Leginkább dalformájú zeneképek. Nemes poézis, határozott erős hangulat van bennük.
A fiatalabb zeneszerzők gyakran szemére vetik Lányinak, hogy míg melódiai és ritmikai invenciója friss és egészséges, addig feldolgozásban találékonysága nem egyszer cserbenhagyja. Ezzel az ellenvéleménnyel le kell számolnunk. Vajon ki mondhatja el magáról, hogy a műalkotásban teljesen korlátlanul uralkodik anyaga fölött!? Bruckner forma-invenciója nem volt-e korlátolt és Brahms instrumentálási érzéke? És Bach pszichológiai tudása, aki az appercepció szabályainak és lehetőségeinek tekintetbe vétele nélkül szőtte-bogozta szólamai! ... Fontos, hogy Lányi művészetében megtaláljuk azt, ami benne van, és ne azt firtassuk, hogy mi nincs benne.
Ő egy fejlődő, önmagát komolyan vizsgáló, ízig-vérig becsületes komponista. Invenciója egyéni. Az invenciójához saját külön formákat sikerült mintáznia. Az egyszerű és legegyszerűbb kifejezési módokat keresi. Ebben a tekintetben is klasszikus hajlandóságú. Dalai az első magyar dalok, amelyeknek prozódiája kifogástalan volt. Férfikarai a zeneirodalom legjobb zenemű termékei között foglalnak helyet.
Most ötven éves korában először rendezett szerzői hangversenyt Budapesten. Nagy elégtétel volt számunkra, akik hírben és elismerésben fájdalommal láttuk őt a nálánál sokkal-sokkal gyengébbek háta megett, hogy a fővárosi közönség megbecsülte, sőt megértette az ő bensőséges, lelkes és rajongó művészetét.